- Feltétel nélküli figyelem — ahol nem kell álarcot viselned.
- Természetes elcsendesedés — ahol a belső zaj elcsitul.
- Finomhangolás — ahol visszatalálhatsz a saját ritmusodhoz.
Ez a három pillér élteti és kiegészíti egymást. Egyik sem teljes a másik nélkül, lényegében egyetlen egységet alkotnak.
Feltétel nélküli figyelem
Lehet, elsőre furcsán hangzik. Alapjáraton az ember értelmező figyelemben működik: tudatosan vagy tudattalanul, de folyamatosan értelmezi a környezetét, a történéseket és önmagát. Az értelmezés alapját a saját világképünk, az én-en keresztüli szűrő adja – ezért is látjuk különbözőképpen a valóságot.
Hogy lehet-e teljesen feltétel nélkül jelen lenni, figyelni? Nem tudom. Most perpillanat úgy tapasztalom és látom, hogy nem. Mindig ott lesz — még ha finoman is — az egónak egy halvány fátyla. Lehet, Buddha és a nagy mesterek elérték ezt az állapotot, nem tudom. Ez nem egy olyan dolog, amit ki lehet deríteni, megvizsgálni vagy bebizonyítani.
Én inkább úgy állnék hozzá, hogy a figyelmünket csiszolni lehet, a szennyeződést pedig csökkenteni. Szóval a feltétel nélküli figyelem egy olyan állapot, ahol az értelmezés, az ítélkezés és a minősítés háttérbe szorul. Na nem azért, mert haszontalanok lennének — csak egyszerűen torzítják az érzékelést.
Persze ezt gyakorolni kell, nem megy egyik pillanatról a másikra. Nekem a legtöbbet a napi zen meditáció segít ebben, amikor csak ülök, és figyelem, mi történik bennem. A hasi légzésem mozgása a horgonyom. Amikor elkalandozom, szelíden visszatérek a has mozgásához. Ez egyfajta viszonyítási ponttá válik, amitől kitisztul lesz az érzékelés, és megnyílnak az érzékszerveim. Ezt egyébként bárhol bármikor lehet gyakorolni, de fontos azt látni, hogy ez nem egy olyan eszköz, amit a nehéz pillanatokban kell előrántani.
De egyébként ez nem egy földtől elrugaszkodott dolog. Ha valamilyen tevékenységben nagyon mélyen elmerülünk, hasonlót élünk át. Ahogy az életemben, úgy a folyamataimban is ezért van nagy hangsúly a meditáción, a jelenlét- és éberség-alapú gyakorlatokon. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy letisztítsuk azt, ami eleve ott van.
Természetes elcsendesedés
Akár a természetben járva, akár hosszabb meditálás alatt, azzal, hogy a légzés által visszahozom a figyelmet a jelenbe, idővel elhalkulnak a gondolatok.
Persze van, hogy az elme felerősödik, és szinte tornádóként söpör végig rajtam. Ez az elején ijesztő lehet. De ha kitartok, és szelíden, természetesen visszahozom a figyelmem, akkor egyre kevésbé lesz hatással rám.
A természetben vándorolva a közeg és az érzékszervek játszótere önmagában elindítja ezt a folyamatot. Ahogy csendesedik az ember, úgy tud egyre inkább jelen lenni. És ahogy egyre inkább jelen van, úgy a figyelme is tisztul. Vagy fordítva. Nem tudom… egyszerre.
Ezért kezdtem bele a ZENdegélések, erdei meditációk vagy a csendelvonulások létrehozásába. Ezeken az eseményeken a természetes elcsendesedést sokkal nagyobb eséllyel tapasztalhatjuk meg együtt.
Finomhangolás
Ez egy mindent átszövő dinamika. Megjelenik már az előző két pillér gyakorlásánál is. Például a meditációnál megtalálni azt a pontot, amikor nem küzdök a gondolatok ellen, de nem is engedem bele magam.
De az élet számtalan más területén is megjelenik. Vegyük a határhúzást: évekig egyáltalán nem húzok határokat, majd amikor rájövök, hova vezetett ez, gyakorta túl erősen, és "mindenhol is" határt húzok. Aztán idővel ezt is felismerem.
Vagy túlzottan beleengedem magam, vagy tiltom. Kontrolálatlanság és túlzott kontroll kiindulási pontját keresem :)
Tényleg átszövi az egész életet. Egyfajta középút-keresés ez. Néha irányított, néha nem. Néha tudatos, néha nem. Olyan, mint egy inga: meglengetem, és várom, ahogy egyre kisebbeket leng ki oldalra, majd szép lassan lecsillapodik.
A finomhangolás az alapja a feltétel nélküli figyelemnek is. Megtanulni azt, hogy hol van a „mindent szétértelmezek” és a „teljesen kívülállóként tapasztalok” mezsgyéje. Hol jelenik meg az, hogy ragaszkodásokon keresztül szemlélek, és hol az, amikor robotként. De ugyanúgy ott van az elcsendesedésben is: abban a játékban, amikor el akarom üldözni a gondolatokat, vagy épp teljesen beleengedem magam a gondolkozásba.
Ennek meglátásában és megtanulásában segítenek a visszajelzések. A folyamatokban, csoportokban egymással tudjuk megosztani, miket tapasztalunk, hogyan látjuk a dolgokat. Vagy csak egyszerűen tükröt tartunk egymásnak.
A három pillér folyamatosan egymást erősíti és segíti.
- A feltétel nélküli figyelem lehetővé teszi, hogy ítélkezés nélkül észrevegyem, mi történik.
- A természetes elcsendesedés teret ad annak, hogy a belső zaj elcsituljon.
- A finomhangolás pedig segít megtalálni a középutat.
Nem egy végleges, statikus állapotot keresek, és nem is valami tökéletes célt tűzünk ki a folyamatokban sem. Inkább csak szeretném egyre finomabban érzékelni – és segíteni neked is érzékelni –, hogy az inga épp merre leng, és éppen mire van szükségünk.
