Rólam - hogyan lettem ZENdegélő

Kiskorom óta bennem volt a kérdés: mi ez az egész, amit életnek hívunk?

Sokáig nem tudtam, hogyan csillapítsam ezt a szomjat – így belefogtam sok mindenbe, és sok mindent abba is hagytam.

Mentem, figyeltem, kerestem, elbuktam. Aztán kezdtem újra. Volt, hogy fejjel mentem a falnak – néha ugyanannak többször is.

Pszichológiát tanultam, válaszokat reméltem. De nem jöttek. A külső világban nem találtam azt, amit mélyen belül kerestem.

Aztán jött a zen – és nem megvigasztalt, hanem lebontott. Nem megnyugtatott, hanem rámutatott: nem az a kérdés, miért történt. Hanem: mi ez most?

A gyakorlás lassan megtanított visszatérni. Önmagamhoz. Az élethez. A csendhez.

Azóta is ezen az úton járok – egyre egyszerűbben, egyre kíváncsibban.

Mint egy ZENdegélő: olyan ember, aki mendegél az élet útján. Békésen haladó, szemlélődő figura, aki a zen gyakorlás tudatos jelenlétében él. Nem siet. Nem kapkod. Megéli a fájdalmat és az örömöt is. Befogadja a szomorúságot… és a jókedvet is. Rácsodálkozik a világra. És önmagára – újra meg újra. Megéli a létezést. Ezért élő.
Nos, ilyen ember a ZENdegélő.

 

Velem tartasz?