"Minden nap, minden pillanat változást hoz.
Az ember a pillanatok felismeréséből tanul."
/Frank Herbert: A Dűne gyermekei/
Jelen lenni azzal, ami van...
Maradj — és igyál meg egy csésze teát.
Ha megfáradtál a megfelelésben, vagy csak egyszerűen eleged van a folyamatos keresésből — itt megállhatsz. Nem kell jobbnak lenned. Elég, ha vagy. Itt egy tér, ahol ledobhatod a szerepeket.
Nem elméletekből beszélek hozzád. Megjártam a magam mélységeit, a szorongást, a függőségeket és a belső feszültség különböző formáit is nagyon jól ismerem. Ismerem azt az állapotot, amikor a világ túl hangos, úgy tűnik, senki nem ért meg és úgy érzed, nem találod a kiutat. A saját poklomon keresztül vezetett az utam ahhoz, hogy megteremtsem ezt a teret: nem azért, hogy megjavítsalak, hanem hogy útitársként melletted álljak.
Mindezt egy természetes, életszerű közegben. Akár egyénileg, akár közösségben.
Alappilléreim:
- Feltétel nélküli figyelem — ahol nem kell álarcot viselned.
- Természetes elcsendesedés — ahol a belső zaj elcsitul.
- Finomhangolás — ahol észreveheted azt is, ami eddig halk maradt.
- Közvetlen tapasztalás — ahol nem kell mindent megértened ahhoz, hogy megtapasztald.
Az önismeret megmenthet a vakságtól, de el is választhat a valóságtól
Ha szeretnél egy kicsit megállni, és kapcsolódni ahhoz, ami éppen van, többféle formában tudunk együtt útra kelni.
Választhatsz egyéni kísérést, elindulhatsz egy támogató kiscsoportban, vagy megérkezhetsz a természet és az erdő csendjébe is.
Nem kell tudnod, melyik a "legjobb" út – elég, ha azt választod, amelyik most a leginkább megszólít.
Irányvételem
Évek óta kísérek embereket életük különböző szakaszaiban. Megjártam a magam purgatóriumát, a szorongást és a belső feszültséget pedig nagyon közelről ismerem. Nem tanítani akarlak, hanem segíteni együtt lenni azzal, ami van. Akkor is, ha nehéz.
Zen gyakorlóként és kutyásként tapasztalom, milyen ereje van a csendnek, a figyelemnek és az őszinteségnek.
A természetben vagy négy fal között, csendben vagy beszélgetésekben, mozdulatlanságban vagy mozgásban - nem válaszokat keresünk, hanem találkozunk azzal, ami van.
Ez az irányvétel nem egy felvett technika, hanem abból fakad, ahogy az élethez és a mindennapokhoz viszonyulok.
