"Minden nap, minden pillanat változást hoz.
Az ember a pillanatok felismeréséből tanul."
/Frank Herbert: A Dűne gyermekei/
Jelen lenni azzal, ami van...
Maradj — és igyál meg egy csésze teát.
Ha megfáradtál a megfelelésben, vagy csak egyszerűen eleged van a folyamatos keresésből — itt megállhatsz. Nem kell jobbnak lenned. Elég, ha vagy. Itt egy tér, ahol ledobhatod a szerepeket.
Nem elméletekből beszélek hozzád. Megjártam a magam mélységeit, a szorongást, a függőségeket és a belső feszültség különböző formáit is nagyon jól ismerem. Ismerem azt az állapotot, amikor a világ túl hangos, úgy tűnik, senki nem ért meg és úgy érzed, nem találod a kiutat. A saját poklomon keresztül vezetett az utam ahhoz, hogy megteremtsem ezt a teret: nem azért, hogy megjavítsalak, hanem hogy útitársként melletted álljak.
Mindezt egy természetes, életszerű közegben. Akár egyénileg, akár közösségben.
Alappilléreim:
- Feltétel nélküli figyelem — ahol nem kell álarcot viselned.
- Természetes elcsendesedés — ahol a belső zaj elcsitul.
- Finomhangolás — ahol észreveheted azt is, ami eddig halk maradt.
- Közvetlen tapasztalás — ahol nem kell mindent megértened ahhoz, hogy megtapasztald.
Ha szeretnél egy kicsit megállni, és kapcsolódni ahhoz, ami éppen van, többféle formában tudunk együtt útra kelni.
Választhatsz egyéni kísérést, elindulhatsz egy támogató kiscsoportban, vagy megérkezhetsz a természet és az erdő csendjébe is.
Nem kell tudnod, melyik a "legjobb" út – elég, ha azt választod, amelyik most a leginkább megszólít.
Irányvételem
Évek óta kísérek embereket életük különböző szakaszaiban. Megjártam a magam purgatóriumát, a szorongást és a belső feszültséget pedig nagyon közelről ismerem. Nem tanítani akarlak, hanem segíteni együtt lenni azzal, ami van. Akkor is, ha nehéz.
Zen gyakorlóként és kutyásként tapasztalom, milyen ereje van a csendnek, a figyelemnek és az őszinteségnek.
A természetben vagy négy fal között, csendben vagy beszélgetésekben, mozdulatlanságban vagy mozgásban - nem válaszokat keresünk, hanem találkozunk azzal, ami van.
Ez az irányvétel nem egy felvett technika, hanem abból fakad, ahogy az élethez és a mindennapokhoz viszonyulok.
